Ezt a sorozatot azon embertársaim jellemfejlődésének céljából indítom, akik bár rendszeresen megfordulnak a kultúra templomában, nem tudják személyüket megfelelően prezentálni ahhoz, hogy mások minőségi szórakozását ne zavarják a létezésükkel. Akinek nem inge, én kérek elnézést, de fontosnak tartom e gondolatok terjedését a gyengébbek épülésének érdekében.

Szeretett Embertársam!

Legújabb agytágító bejegyzésemben azzal foglalkozom, mikor illik hangot kiadnod előadás közben és mikor kell csendben ülnöd, mintha megszűntél volna létezni. Lássuk csak szép sorban az erre vonatkozó íratlan szabályokat:

Előadás alatt nem beszélünk!

Bár biztosan nagyon értékes a darabról alkotott véleményed, és nyilván szellemesek az egyes jelenetekhez fűzött kommentjeid is, sajnos fel kell világosítsalak a szomorú tényről, a szomszédod magasról tesz magvas gondolataidra, ugyanis a színdarab szövegkönyvében jegyzett mondatokra kíváncsi, nem pedig a te stand up show-dra. Ez persze nem azt jelenti, hogy ha a színészekkel együtt szavalod a sorokat vagy dalolod az ismert slágert, nagyobb sikered lesz. Meg kell, hogy emészd a tényt, nem te szerepelsz, neked az a dolgod, hogy síri kussban ülj, és hallgasd mások agymenését. Ha ez a felosztás nincs ínyedre, iratkozz be egy drámakörbe, ott majd kibontakozhatsz.

Nem meséled felvonás közben a partnerednek a darab sztoriját akkor sem, ha annyira egyszerű a szentem, hogy egy kukkot sem ért abból, ami a színpadon zajlik. Ez legyen az ő nyomora. Vett volna műsorfüzetet a kezdés előtt, ha már az interneten utánaolvasni lusta volt a cselekménynek.

Ja, hogy óriási rajongója vagy a műfajnak, és szeretsz felvágni a tudásoddal? Minden művészről van extra-információd, és az utolsó statisztának is tudod a nevét? Csalódást kell neked okoznom, ha eddig abban a hitben leledztél, hogy a körülötted ülők ettől összeszégyellik magukat, és a fülüket hegyezve próbálják majd ismereteiket bővíteni lexikális tudásod által. Örülhetsz ha senki nem vág tarkón, amiért folyamatosan hangosan pofázol.

Nem tetszik az előadás? Talán unod? Legszívesebben felállnál és azonnal távoznál? Bírd ki a szünetig. Esetleg aludj egyet, feltéve ha megy horkolás nélkül. Parasztság megzavarni azzal másokat, hogy felvonás közben keresztülcsörtetsz a nézőtéren.

Mindenkivel előfordult már, hogy a legváratlanabb pillanatban rátört a köhögés. Ezért érdemes magadnál tartanod lezárt üvegben egy korty vizet, sokat segíthet. Ha tudod, hogy allergiás vagy a porra, vagy volt képed betegen beülni embertársaid aurájába, legyen kéznél az innivalód, ne akkor keresgéld a táskádban, mikor már majd megfulladsz. (Ugyanez vonatkozik a papírzsebkendőre is, amibe a felvonás közepén szándékozod beletrombitálni az influenzás nyákot.) Csak nyugger-cukorka van nálad? Próbáld meg minél gyorsabban kicsomagolni, hidd el, sokkal bosszantóbb, ha lassan csinálod. Ha nem sürgős kiköpnöd a tüdőd, várd ki a legközelebbi tapsot.

Tapsolni és bravózni szabad, de csak mikor ez indokolt. Baletteknél és zenés daraboknál bizonyos számok után, valamint a felvonások végén és a tapsrendnél kötelezően ajánlott. Előfordulhat persze, hogy egy-egy megszólalás annyira ütősre sikerül, hogy nyíltszíni ovációt érdemel, ilyenkor ne fogd vissza magad!

Remélem elég alapos voltam, és ezzel az újabb szösszenettel ismét sikerült megtámogatnom a kultúra lelkes rajongóinak zavartalan műélvezetét. Szélsőségekre - minthogy nem állunk fel táncolni előadás közben, nem kiabálunk be hülyeségeket a művészeknek, nem kötünk bele a körülöttünk ülőkbe, és még sorolhatnám … - nem tértem ki, mivel, bár már volt alkalmam látni mindre példát, nem feltételezem rólad barátom, hogy ilyen mértékű szellemi fogyatékkal élsz. Nyilván nem ülsz be részegen színházi előadásra, az előtted ülő tarkójára böfögve a cefrét, ezért veled ilyen kínos dolgok elő sem fordulhatnak. Legyen szép napod, fejlődj, kultúrálódj, lépj szintet ma is!