Egy színházlátogató feljegyzései

2016. május 09. 23:28 - Playgoer

Színházi etikett - 4. rész

Ezt a sorozatot azon embertársaim jellemfejlődésének céljából indítom, akik bár rendszeresen megfordulnak a kultúra templomában, nem tudják személyüket megfelelően prezentálni ahhoz, hogy mások minőségi szórakozását ne zavarják a létezésükkel. Akinek nem inge, én kérek elnézést, de fontosnak tartom e gondolatok terjedését a gyengébbek épülésének érdekében.

Barátom!

Szinte biztosra veszem, hogy sokat fejlődött a kultúrád színvonalas gyorstalpalóm által. Ne is érjük be ennyivel, foglalkozzunk tovább értékes szellemed épülésével! Első körben beszélgessünk el arról, mit is jelent a hiénázás fogalma:

Minden színházi előadáson akadnak gátlástalan arcok, akik úgy találják természetesnek, hogy nekik jár a jobb hely, függetlenül attól, hogy mennyi pénzt toltak a művészetbe. Ők azok a pofátlan trógerek, akik a kezdés előtti utolsó pillanatokban fennakadást okoznak azzal, hogy székfoglalót játszanak. Ez azért sem sportszerű, mert ilyenkor a legelfoglaltabbak a nézőtéri dolgozók, és nincs idejük minden trollt egyenként csekkolni.

Sorolnám a módszereket, melyek alkalmazásával elkerülheted a kínos helyzeteket:

  • A legjobb megoldás, ha legalább a szünetig kibírod, hogy a saját helyeden pihenteted az üleped.
  • De ha mégis volt képed suttyó módon átülni más helyére, legalább annyi tisztesség legyen benned, hogy ha látod, hogy tanácstalanul álldogál az isten barma a sor előtt, felállsz, elnézést kérsz, és visszaporoszkálsz saját székedhez.
  • Udvariasnak számító módszer, ha megkérdezed a nézőtéri dolgozót, fel tud-e ajánlani neked egy jobb helyet, amit biztosan nem adtak el. Ha kedves vagy és nem kezdesz az arcába fröcsögve követelőzni, még akár segítőkész is lesz veled.

Ellenben ha csak úgy spontán hiénázol székről székre, könnyen megeshet, hogy egy, az utolsó pillanatban érkező vendég helyét foglalod el, akinek már nem lesz ideje arra, hogy kezdés előtt segítséget kérjen a személyzettől. Ebben az esetben a következő kellemetlen események sora történhet:

  • 1. lehetőség: Az előadás kezdő jelenete olyannyira csendes és drámai, hogy semmiképp sem lehet megzavarni, ezért a pórul járt vendég már nem ülhet be bunkó húzásod miatt a kifizetett helyére. Ha nincs szerencséje, az emeleten állva kínlódja majd végig az első felvonást, jobb esetben egy sorszéli pótszékkel próbálják kiszúrni a szemét a felvonás végéig. Számíthatsz a szünetben a haragjára.
  • 2. lehetőség: Zenés előadáson történik az eset, és a dolgozók a nyitány ideje alatt próbálják megoldani az problémát. Percekig integetnek és szólongatnak, megzavarva ezzel mindenki más szórakozását, aki az adott sorban ül. Ezután te mindenkin áttaposva kimászol a sor közepéről, majd egy másik sornyi néző lábain át próbálsz visszafurakodni korábbi helyedre, amit jobb esetben még nem foglalt el egy hozzád hasonló nézőtéri barbár. Ebben az esetben minimum 20 ember haragját vívod ki kőbunkó viselkedéseddel.

Senki sem fogja viszont szóvá tenni, ha kezdés után 1-2 székkel beljebb kúszol, abban az esetben, ha melletted üresen maradt néhány hely, különösen olyan teátrumokban, ahol a sorok szélére beengedik a későn érkező vendégeket. Talán még hálásak is lesznek ezért.

Kicsit hosszúra nyúlt ez a prédikációm, így a beígért mobiltelefon-téma a következő bejegyzésre marad! Ne feledd drága barátom, sose késő Homo sapiensszé válni, rohanó világunkban nagylelkűen megbocsátjuk neked, amire eddig nem tudtál időt szakítani.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://playgoer.blog.hu/api/trackback/id/tr958697736

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Egy színházlátogató feljegyzései
süti beállítások módosítása