Ezt a sorozatot azon embertársaim jellemfejlődésének céljából indítom, akik bár rendszeresen megfordulnak a kultúra templomában, nem tudják személyüket megfelelően prezentálni ahhoz, hogy mások minőségi szórakozását ne zavarják a létezésükkel. Akinek nem inge, én kérek elnézést, de fontosnak tartom e gondolatok terjedését a gyengébbek épülésének érdekében.

Kedves Barátom!

Ha eddig abban a hitben éltél, hogy egy színházjegy áráért megvásároltad aznap estére az egész teátrumot, ahol neked ennek fejében minden alanyi jogon jár, és azt teszel, amit csak akarsz, akkor ez az írás neked szól. Te is a testvérem vagy, fontos nekem a szellemi épülésed, és nem kevésbé - önző módon - a saját zavartalan szórakozásom is szeretném bebiztosítani.

Zongorázzuk hát végig közösen a színházban alkalmazandó legalapvetőbb viselkedési normákat, fejezetenként egyet:

1. Szabály: Nem késel el az előadásról!
Pontosan érkezni pedig nem azt jelenti, hogy a kezdés pillanatában gázolsz át lihegve a kapuban álló, jobb sorsra érdemes jegyszedőn, hanem, hogy fél órával korábban a helyszínre érkezel. Hogy miért? Íme az okok:

• Parkoló helyet találni a belvárosban lutri. Ha másért nem, emiatt biztosan kifutsz az időből, és tévesen gondolod majd, hogy mindez a színház hibája.

• A ruhatáros nem gyorsvonat, és ha tetszik, ha nem, sem a kabátod, sem a tescos puttonyod nem viheted be magaddal a nézőtérre. (Ennek okait a továbbiakban részletesen tárgyalom.)

• Ha mosdóba kell menned, az is időtöltés, nem fogják a kedvedért a darabot később kezdeni akkor sem, ha sor áll.

• A komolyabb színházakban nem csörtethetsz be előadás kezdés után a nézőtérre, meg kell várnod a szünetet. A legtöbb esetben ezt fel is tüntetik a jegyeken. És még mielőtt felhördülnél, ez a szabály épp miattad, fizető néző miatt lett bevezetve. Te sem örülsz, ha - miközben próbálsz ráhangolódni a magaskultúrára - csikorogva kinyílik az ajtó, betrappol rajta a bugris, majd - ahelyett, hogy csendben megállna a sarokban és mélyen szégyellné magát - amint a nézőtéri ügyelő egy pillanatra félrefordítja a fejét, hátsóját az arcodba tolva furakszik be a sor közepén lévő helyére, hosszú másodpercekre kitakarva a produkciót és felállítva a teljes sort, hogy a felbolydulást a színpadon működő színészek is biztosan érzékeljék.

Ha minden intelem ellenére mégis sikerül elkésned, viseld higgadtan a következményeket. Nem a személyzet tehet róla, hogy nem futottál be időben, nekik a közönség zavartalan szórakozását kell vigyázniuk, a Te személyes problémádat nem helyezhetik a többség érdekei elé.

Kedves Barátom, - Te aki gondolataim által épp most tanulod a színházi etikettet - őszintén remélem, hogy hasznosnak találtad hozzád intézett soraimat. Mi nézőtársaid, teljes szívünkből drukkolunk, hogy sikerüljön minden pontját megfelelően elsajátítanod! A következő bejegyzésben elmesélem Neked, miért kötelező a színházban a ruhatár.