Ezt a sorozatot azon embertársaim jellemfejlődésének céljából indítom, akik bár rendszeresen megfordulnak a kultúra templomában, nem tudják személyüket megfelelően prezentálni ahhoz, hogy mások minőségi szórakozását ne zavarják a létezésükkel. Akinek nem inge, én kérek elnézést, de fontosnak tartom e gondolatok terjedését a gyengébbek épülésének érdekében.
Kedves Barátom!
Te, aki úgy határoztál, hogy nézőtéri trollból a kulturális élet elit követőjévé avanzsálsz, fogadd a legnagyobb szeretettel további támogatásomat szent ügyed érdekében. Újabb tanításomban több dolgot is érintek majd, hogy komolyabb előrelépést érjünk el közösen a témában.
3. Szabály: Nem eszünk a nézőtéren!
A színház nem mozi és itthon senkit sem érdekel, hogy a londoni teátrumokban mit szabad és mit nem. Magyarországon nem táplálkozunk előadás közben! Ennek okai röviden:
- A legtöbb esetben az evés zajjal jár. A csomagolás zörgése, a dobozos üdítő szisszenése, sőt még a visszataszító csámcsogásod is idegesítő lehet a körülötted ülők számára. Biztosan neked is ismerősen hangzik a cukorkát csörgető vénasszonyokkal teli messze elkerülendő nyugdíjas matiné előadás.
- Az étel nyomot hagy, ha más módon nem, minimum egy kupac morzsa formájában a nehezen takarítható széksorok alatt. De még ennél is kínosabb, ha a kolbászos szendvicsed egy része a melletted ülő elegáns ruháján landol.
A lezárt palackban magaddal hozott ásványvíz ellen senkinek nincsen kifogása, de ezen kívül minden mást szünetben a folyosón kell elfogyasztanod. Nem érdekelnek senkit sem a kifogásaid, hogy a perec nem csap zajt, csak a táskádból eszegeted, mert ebben az esetben újra előkerül a ruhatárral kapcsolatban felvázolt probléma, hogy ha ő eheti benn a perecét, én miért nem tolhatom be a lekváros fánkot? A színház egy szentély és egy templomban sem osztanak mise közben hot-dogot!
A nézőtéren való táplálkozásnál már csak az a fertelmesebb, ha a maradék szemetedet a szék alatt hagyod.
4. Szabály: Nincs ki-be mászkálás előadás közben!
Ugyanazon okokból, amiért a késő sem foglalhatja el előadás alatt a helyét, te sem ülhetsz vissza a nézőtérre, ha a szünetben betoltál 3 pezsgőt, és emiatt a felvonás közepén végigtaposva az egész soron kitolattál dobni egy sárgát. Ha a nézőtéri dolgozók mégis lehetővé teszik neked, hogy visszaülj, pontosan azt csinálod, amit mondanak, elfogadod a sor szélén felajánlott pótszéket, vagy zenés darab esetében megvárod a vastapsot. De még így sem garantált, hogy székszomszédaid nem fogják sűrűn emlegetni drága szülőanyádat.
5. szabály: Előadás közben kushadsz!
Nézőtársaid közül senki sem kíváncsi a darabhoz fűzött kommentjeidre, és zenés előadások esetében sem a te énekhangodra váltottak jegyet. Leszel szíves síri csendben élvezni a művészetet, és csak akkor hangot adni a véleményednek, amikor ez elvárás. Értsd ez alatt a tapsot és a humoros részeket értékelő kulturált kacagást.
Barátom, remélem ma sem keltél fel hiába, és értelmi fejlődésed csúcsokat döntött bejegyzéseim olvasgatása által. Legközelebb a hiénázásról és a mobiltelefonokról fogok mesélni neked, természetesen szigorúan a színházhoz kapcsolódó területeket tárgyalva.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.