Egy színházlátogató feljegyzései

2016. május 07. 15:45 - Playgoer

Színházi etikett - 2.

Ezt a sorozatot azon embertársaim jellemfejlődésének céljából írom, akik bár rendszeresen megfordulnak a kultúra templomában, nem tudják személyüket megfelelően prezentálni ahhoz, hogy mások minőségi szórakozását ne zavarják a létezésükkel. Akinek nem inge, én kérek elnézést, de fontosnak tartom e gondolatok terjedését a gyengébbek épülésének érdekében.

Drága Barátom!

Ahogy ígértem, ismét itt vagyok Veled, hogy együtt dolgozhassunk a kulturális eseményeken való megnyilvánulásaid mikéntjén. Bízom benne, hogy az útmutatásaim meghozzák a várt eredményt. Lássuk csak, mit tartogatok neked mára:

2. Szabály: A ruhatár kötelező!
Igen barátom, jól gondolod, sem kabátot, sem esernyőt, sem neilonszatyrot vagy túrahátizsákot nem vihetsz be magaddal a nézőtérre. Ami megengedett, az a kézitáska, lehetőség szerint minél kisebb méretű. Ez a szabály sem véletlen, sorolnám az okokat:

  • A tetemes mennyiségű motyó közé zsúfolódva nem csak neked kényelmetlen végigülni a felvonást, de a szomszédodat is zavarhatja. Biztosan feltűnt, hogy a színházakban a széksorok elég szűkre vannak méretezve, és senki sem örül, ha az előadás közben az oldalába fúródik a laptoptáskád, vagy kiszakítja a hátizsákod csatja a harisnyáját. Arról nem is beszélve, ha az időjárás latyakos, és a kabátodról csurog a víz a melletted ülő dekoltázsába.
  • Nem véletlenül hivatkozik a személyzet a tűzvédelmi előírásokra, vészhelyzet esetén ugyanis nem nyerő, ha az alap éghető dolgokon kívül még egy halom kabát is gyújtós funkciót lát el a veszélyzónában. Arról nem is beszélve, hogy a székek közé préselt plusz táskákban a nyakát törheti a menekülő tömeg, és biztosan te sem örülnél, ha futás közben felnyársalna egy ottfelejtett esernyő. 
  • A terrortámadások idejét éljük, nyugaton több helyen természetesnek számít, hogy a repterekhez hasonló alapossággal vizsgálják át a népet belépéskor. Nálunk a nagyméretű hátizsákok leadatásával próbálja a teátrumok egy része garantálni a biztonságod. De ha te ennyit sem vagy hajlandó megtenni ezért, ne legyél meglepődve, ha utánad az Isis embere rád hivatkozva viszi be magával bombával kitömött puttonyát.

  • A neilonszatyor idegesítően zörög minden mozdulatodnál. Igen barátom, emellett cseppet sem elegáns, mondhatni, hogy vér ciki, ahogy a hátizsák és a vászon bevásárlószatyor sem számít trendinek a kultúra fellegvárában.
  • Kiskabát, nagykabát, kis szatyor, üres hátizsák ... a beengedőnek nem áll módjában különbséget tenni. Ha valaki udvariasan megkér valamire, indokolva azzal, hogy ez a ház szabálya, ne vond kétségbe a szavát. Biztos lehetsz benne, hogy neki ezért nem jár bónusz.


Ja, hogy pénzbe kerül? Van színház, ahol ingyenes, tessen oda járni! 

Igen, be lehet próbálkozni azzal, hogy nincs nálad pénz, csak kártya, de - bár nem tudnak veled mit tenni - állati nagy hazug bunkónak fognak gondolni a nézőtéri dolgozók, lássuk be, jogosan. Nekik kellemetlenséget okozol, mert minimum 15-en fognak utánad azzal érvelni, hogy ha te bevihetted a kabátod, nekik miért nem lehet, ezen kívül pedig egyértelművé teszed, mennyire tojsz az előzőekben felsoroltakra.

Remélem érthető és hasznos voltam, és elértem, hogy felismerd, ez a szabály sem a te bosszantásodra és akadályoztatásodra lett kitalálva. Gondold végig, dolgozd fel az újonnan szerzett értékes információkat, és készülj az ismeretanyag további részének befogadására! A következő bejegyzésemben többek között arról is szó lesz, hogy miért nem eszünk a nézőtéren.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://playgoer.blog.hu/api/trackback/id/tr648693764

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Egy színházlátogató feljegyzései
süti beállítások módosítása