Ezt a sorozatot azon embertársaim jellemfejlődésének céljából indítom, akik bár rendszeresen megfordulnak a kultúra templomában, nem tudják személyüket megfelelően prezentálni ahhoz, hogy mások minőségi szórakozását ne zavarják a létezésükkel. Akinek nem inge, én kérek elnézést, de fontosnak tartom e gondolatok terjedését a gyengébbek épülésének érdekében.
Szeretett Testvérem!
Ma a színházi etikett egyik legfontosabb pontját tárgyaljuk, ez pedig a mobiltelefon használata a kultúra szentélyében.
A minimum, kedves barátom, hogy a mobilodat abban a pillanatban lehalkítod, amint átlépted a teátrum küszöbét. Ha számodra ez mégsem természetes, legalább az előadás idejére tedd meg ezt értünk, nézőtársaidért, akik valóban kikapcsolódni jöttünk ide ma este! Ha valami érthetetlen okból kifolyólag magasról teszel az arcunkra, legalább a szerencsétlen színészek felé gyakorolj némi empátiát! A sikító telefoncsörgés őket is kizökkenti az előadás hangulatából, és a hangosítással játszott musicaleknél a mikroportok frekvenciáját is zavarja a működő mobilod.
Mi tegyél, ha mégis elfelejtkeztél hűséges tartozékodról, és váratlanul megszólal a zsebedből Kis Grofo Hamlet “Lenni vagy nem lenni” monológja közben? Bármit, csak hallgattasd el valahogy. Az nem a legjobb megoldás, ha a bömbölő lakodalmassal a kezedben kitaposod magad a sor közepéről, majd egy hangos “hallo, most nem érek rá, színházban vagyok” - kal kivágod az ajtót. Ennél már az is szerethetőbb, ha szétkapod az aksit. Abban mindenesetre biztos lehetsz, hogy mindenki téged figyel, mert állati égő, amit művelsz.
Idős vagy és nem értesz kőkorszaki bunkofonodhoz annyira sem, hogy kikapcsold? Ebben az esetben kérlek hagyd a ruhatárban! Hidd el, a legcsóróbb gettós trógernek sem kellene az a vacak, ha utánadobnád sem, nem kell azon stresszelned, hogy valaki lenyúlja.
Az, hogy a mobilod le van némítva, nem hatalmaz fel arra, hogy kedvedre használhatod az előadás alatt. Ha a darab közben pofátlanul sms-t írogatsz okostelefonodon a szomszédod retináját kisütve, ne lepődj meg, ha a nézőtéri dolgozók rövid úton levadásznak.
Kezdés előtt minden színházban tájékoztatják a közönséget, hogy fényképezni és hangfelvételt készíteni tilos. A látottak alapján viszont úgy gondolom, sokatok számára nem teljesen világos, hogy ez a tilalom a mobiltelefonokkal és tabletekkel készült felvételekre ugyanúgy érvényes. Árulj el nekem valamit drága barátom! Mi értelme egyáltalán vacak minőségű képek készítésével zavarni az előadást és a publikumot, mikor megvásárolhatod az színház profi fotóit műsorfüzet formájában? Talán ha nincs ilyenforma bizonyíték a kezedben, akkor a spanok nem hiszik el Neked, hogy hódoltál a kultúrának? Van egy jó hírem a számodra, testvérem! A tapsrendnél szabad a vásár, a fotóművészet remekeinek egész sorát lőheted el az előadás végén, senki sem fog megállítani. Nem úgy, mintha a darab közben teszed ugyanezt, a személyzetnek ugyanis kutya kötelessége meggátolni a tevékenységedben akkor is, ha a sor közepén működsz. Gondolom nem kell részletekbe menően kifejtenem, miért is fog csuklani a muter, mialatt az elszánt nézőteres megpróbálja leküzdeni a távolságot közted és a sor széle között.
Mára ennyi telt tőlem, remélem, nem okoztam csalódást! A következő bejegyzésemben is érdekes témákat feszegetek majd, többek között arról mesélek neked, miért kell lakatot tenned a kis arcodra, amíg a színészek beszélnek.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.